Magyar fúziós kutatások rövid története

A kezdetektől 2000-ig

Az atommagokok átalakításában rejlő hatalmas lehetőségeket magyar kutatók is felismerték a második világháború utáni években. Az első gyorsítós magreakciókat Simonyi Károly hozta létre 1951-ben a Soproni Műszaki Egyetemen. A Központi Fizikai Kutató Intézet (KFKI) megalakítása után Csillebércen folytatódtak ezek a magfizikai kutatások, melyek során felmerült a szabályozott fúziós alkalmazás lehetősége is.  Ezekről Simonyi Károly már 1959-ben műegytemi jegyzetet írt amelyben a mai ismereteink kiindulópontjai megtalálhatók. Ezek az elméleti szinten folyó munkák Simonyi Károly távozása után megszakadtak.

A 1970-es években a tokamak típusú fúziós berendezések világsikere után felmerült a magyar fúziós kutatások újraindítása. 1979-ben indították el a Szovjetunióból Magyarországra szállított és átalakított  berendezést MT-1 (Magyar Tokamak 1) néven. Az MT-1-et a KFKI korszerű számítástechnikai eszközeivel szerelték fel, de a kevés diagnosztikai nyílás miatt a mérési lehetőségek korlátozottak voltak: lézeres atomnyaláb diagnosztikai módszereket, röntgen tomográfiát és még néhány más mérési eljárást fejlesztettek rajta. 1992-ben MT-1M néven indult újra aktív plazma szabályzással, lényegesen javult mérési lehetőségekkel és új mérőrendszerrel. Ez a berendezés és különböző diagnosztikai eljárások és plazmafizikai folyamatok mérésére szolgált és 1998-ban az MTA konszolidációja keretében leállításra került.

 Az MT-1 tokamak a szovjet mérnökökkel 1979-ben.

A piros alkatrészek a toroidális mágneses tér tekercsei, a berendezés körül látható fekete transzformátort később jobb hatásfokú hazai gyártásúra cserélték. Az előtérben a csövek a vákuumrendszer részei.

Az MT-1 majd MT-1M tokamak kondenzátorterme.

A polcokon látható kondenzátorokat körülbelül 3 perc alatt töltötték 3 kV feszültségre majd a plazma kisülés 0.01 másodperce alatt ezzel az energiával táplálták a mágnestekercseket és a plazmát.

Az MT-1M tokamak 1998-as leállítása körül.

Az EURATOM program részeként

1999-ben Magyarország csatlakozott az Euratom keretében zajló európai fúziós kutatási programhoz. Mivel korábban már voltak ennek a témának hagyományai, sőt 1993 óta német együttműködései is, más országok mintájára megalakult a Magyar Euratom Fúziós Szövetség (MEFSZ).  Ezt a szervezetet az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont vezeti és rajta keresztül lehet hazai intézményeknek részt venni az európai programban. 2004-ig jobbára diagnosztikai fejlesztések és plazmafizikai kutatások folytak az ASDEX Upgrade és TEXTOR tokamakokon. Mivel 2003-ban megállapodás született a nemzetközi  ITER berendezés megépítéséről ezért világos volt, hogy komolyabb technológiai háttérre lesz szükség. 2005-ben létrejött a NUKENERG konzorcium emely a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal pályázatán támogatást kapott fissziós és fúziós technológia elemek fejlesztésére. Ennek hatására alakult ki a MEFSZ jelenlegi erős gárdája amely közel fele-fele mérnökből és fizikusból áll és körülbelül 35 teljes ember-év erőt képvisel.

Tovább a mai magyar fúziós kutatásokra.